Bővebb ismertető
Védőborító sarkai kopottasak.
Tragikus halála feljogosít arra, hogy kimondjuk, amit a kötelező illem tiltott volna: „…B. Nagy Lászlóval a magyar filmművészet egy sajátos, pótolhatatlan figyelője” dőlt ki a sorból… Írásaiban nemcsak a magyar filmművészet legfontosabb irányzatainak kialakulását és fejlődését kísérhetjük figyelemmel, hanem megtanulhatunk filmet nézni, filmről gondolkodni is. Nagy kultúrája, biztos ízlése és tehetsége lehetővé tette, hogy a fogalmak világában újra teremtse a látványt; elkötelezettsége, kritikusi szigora – hogy mértéket alkosson. A kötet szerkesztése idején nem tudhattuk, hogy többet jelent ez az éberen válogatott, világosan tagolt anyag B. Nagy László harminc éven átívelő filmkritikusi munkásságának summájánál, többet egy „gyakorlati filmesztétikánál”. Nem tudhattuk, hogy ez a könyv utolsó üzenet, s a vallomás, amelyet a könyv borítójára szánt – legutolsó írása.