A lengyel színház Báthory István királysága idején [antikvár]

ELŐSZÓ A "Színháztörténei könyvtár" elnevezésű sorozatunkban ezúttal egy lengyel szerző, Julian Lewanski Tanulmányát adjuk közre. A szomszédos keleteurópai népek színháztörténetének ismerete döntő jelentőségű a magyar színháztörténet kellő megértése és értékelése szempontjából. A polgári színháztörténetírás csupán a nyugati, gazdasági és politikai-társadalmi fejlődésünkben elütő országok színháztörténetével vetette össze magyar színpadunkat és szükségszerűen lekicsinylő értékelésekhez jutott; különösen helytelenül értékelte korai magyar drámaírásunkat. Ugyanakkor nem vette figyelembe a keleteurópai népek hozzánk hasonló gazdasági és történelmi viszonyok között kialakuló színpadát. Marxista színháztörténetünk csupán ennek az összevetésnek fényében tudja helyesen értékelni a hazai fejlődést is. Különösen érvényes ez a lengyel színháztörténet régebbi korszakára vonatkozólag, melyről alig jelent meg magyar nyelven jelentősebb értesítés, holott a két ország korai színjátszása hosszú ideig csaknem párhuzamosan haladt. A krakkói katedrálisban 1253-ban adják elő a "Visitatio Sepulchri" című liturgikus drámát: ugyanakkor nálunk is a XII-XIII. században tűnnek fel az első liturgikus játékok. A középkori lengyel karácsonyi játékokra utaló tárgyi emlékek is igen szoros kapcsolatra mutatnak az akkori felsőmagyarországi városok művészetével. De a nyomtatott lengyel nyelvű humanista dráma megjelenése is nagyjából egyidejű a magyar humanista dráma korai példáival. Varsóban 1578-ban mutatják be Jan Kochanowski tragédiáját, a "Görög követek elbocsátásá"-t, nálunk 1558-ban jelenik meg Bornemisza tragédiája az "Elektra". -3-