A nőstényördög/Hit és haza [antikvár]

I. FELVONÁS Férfi és asszony, ülnek aszalnál. Eló'ttük két pohár bor. Férfi Még fiatal, de már beteges, halovány; gyér haj, vöröses hajpihe. Feláll, két^be ves^ a poharat. Somolyog. Mi van ma, asszony, milyen nap? Asszony Hat éve, ma volt az esküvőnk. Férfi Koccints velem. Kocántanak. Asszony, neked élned keU. Asszony A sr^mébe nét^. De neked se kevésbé. Ürítik poharaikat és arcon csókolják e^mást Férfi Vidáman: Akkor mos mondd meg: civakodtunk mi egyszer is csak az egész hat év alatt? Asszony Mi mindig jól kijöttünk. Vita, nem, arról nem tudok. Felrakja at^ ast^talról a^ üres poharakat. Férfi Ijiül és nevet. Na látod. Épp nevetnem keU, ha visszagondolok, hogy tépték a szájukat az emberek, de mind: Ne menj hozzá, ne menj hozzá. Még a testvéreim is gúnyolódtak és vihogtak: Egy ilyen vérszegény emberke és ez az asszony hozzá? Nem, ez nem üt ki jól. Fellengzősen: És hol vannak most ezek mind? A prófétálók. A huhogók! Asszony Egyszerűen, melegst^ivűen: Épp mer gyenge voltál. És láttam, keU neked valaki; és hogy lehetnék neked valami. Épp ezér mentem hozzád. A^án: Tudod, mint egy árva gyermeket, akit óvni kell és ápolni. És akit gondozni kell. Férfi Csöndesebben, töprengve: Igen. Ilyen nyápic voltam mindig, már gyerekkoromban. Felné^ a falra, anyja képére. Igaz, mutter? As(tán: Viszont ravasz vagyok. Az! Felemelkedik és elreteszeli belülről az^ ajtózárat. Húzd be a függönyt! Miköv^en az^ assz^ony teljesíti a parancsot, kihúz(^ kését a fartáskájából, és a kés hegyével kiemel egy darab fatákolmányt a padlódesz^ káz^tból. A. lyukból papírba bugyolált selymet és csipkés anyagot kotor elő. Mindkettőt kiteregeti az^ assz(pny sz^eme 7 Mm W^Mm t,i. 1,1' Ml, í' 'i-'ir ' * sl'í^l'i' «¦)