A százéves Nemzeti Szinház [antikvár]

Részlet a kötetből: A MAGYAR SZÍNÉSZET HŐSKORA A Nemzeti Színház százesztendős jubileuma időszerűvé teszi történetének megismerését, amely úgyszólván egyértelmű az egész magyar színészetével. Ez volt mindig a törzs, amely életben tartotta a magyar színészetet s fogékonnyá tette maga körül a talajt a színjátszás számára. A Nemzeti Színház már megnyitása előtt évtizedeken keresztül mint cél adott létalapot a vergődő kísérleteknek. A vándorló társulatok mind a Nemzeti Színház előfutárjai; hangulatot teremtettek mellette és gyakorlati megnyilvánulásai voltak az azt előkészítő szellemi folyamatnak. A százéves történet tehát nem a megnyitás napjával kezdődik; szorosan hozzátartozik az az idő is, amely alatt a magyar színészet félszázados küzdelem során gyökeret tudott verni. A XVIII. század végén Magyarország politikailag és szellemileg teljesen provinciális jellegű volt. Az észrevehetően feltünedező nemzeti áramlatok egyelőre még csak elszigetelten mutatkoztak. Nálunk ez évtizedek irodalmában jelentkezett először feltűnőbb mértékben, a reakcióval szembehelyezkedő nemzeti szellem. A század nyolcvanas éveiben merült föl a magyar színészet létesítésének gondolata. Magyarország ekkor színházi szempontból sem számíthatott önállóságra: annak a kétségtelenül vezető szerepet játszó színházi kultúrának az érdekkörébe tartozott, amely Hamburgban, Weimarban, Mannheimben és Bécsben érte el ebben az időben legmagasabb fejlődési fokozatát. Ennek a visszfénye volt érezhető nálunk is, jobb-közepes vidéki jellegű társulatok közvetítésével.