A szinész alkotása [antikvár]

Mikor a színész tükre elé ül, hogy a saját arcát és utána egész külsejét átalakítsa, olyanná, a milyen az az alak, melyet a drámairó vázolt, tisztában kell lennie az egész belső tartalommal. Mikor arcára keni a festéket, hogy feladata szerint átváltozzék fiatallá vagy öreggé széppé vagy rúttá, ellenszenvessé, szeretetreméltóvá, avagy szomorúvá: azok a jeleneteké azok a helyzetek követik egymást rendre agyában, melyeket, mint az ábrázolandó alak cselekvéseit, állapotait, fog végigjátszani. Birálgatni fogja először is az úgynevezett jellemálcán (maszk), melyet már előbb megkomponált, valamely az életből ellesett és a jellem szerint megformázott benyomásból, hogy itt a kellő világításban, közel a kivitelhez, vájjon meg fog-e felelni a célnak? Ebben a tekintetben teljesen magára van utalva a szinész a modern, egykoru emberek ábrázolásánál; mig a történeti alakok személyesitésénél figyelembe tartozik venni az illető alakot megvilágitó adatokat, az arcképet, a viseletet stb.