Sütő András: A szuzai menyegző [antikvár]

Sütő András 1927-ben született a mezőségi Pusztakamaráson, szegényparaszt családban. A nagyenyedi kollégiumban tanult, s kezdett írogatni. A tehetséges, népi származású diákot még tanulmányai befejezte előtt Kolozsvárra hívta Balogh Edgár, s a Világosság című lapnak lett szerkesztője. Első novellája 1948-ban lát napvilágot az Utunkban. Címe Hajnali győzelem. A földosztás egy drámai pillanatát örökíti meg, s bár tematikájában nem tér el a kor szokványos szemléletű írásaitól, előadásmódja, a hősök jellemzése, nyelvének eleven szépsége kimagaslik a pálya- és kortársak sorjázó írásművei közül. 1953-ban már elbeszéléskötete lát napvilágot (Emberek indulnak), s ha erről később azt mondta is Sütő András, hogy nem több, mint ,,egy könyv, amelyet az idő meghaladott" - az irodalomtörténet mégis úgy emlékezik rá, mint a kor átlagából nyelvi erényei, kompozíciós feszültségei miatt kiemelkedő írások gyűjteményére. Már az ötvenes években próbát tesz a drámai műfajjal is. 1950-ben született - Hajdú Zoltánnal közös munkája - a Mezítlábas menyasszony, amelyet ma már bízvást nevezhetünk sematikus alkotásnak. Mindazonáltal ez a mű ismertette össze Sütőt a színházzal, s ennek nyomán támadt kedve szerencsésebben megformált színpadi művek írásához, (Fecskeszárnyú szemöldök. Tékozló szerelem.) A fenntartások nélküli teljes sikert mégsem novella vagy dráma hozta el Sütő András számára, hanem 1970-ben megjelent regénye, az Anyám könnyű álmot ígér. Egycsapásra a romániai magyar irodalom élvonalába kerül, a legolvasottabb író lesz. A modern prózaszövés időt-megbontó technikája és a legősibb mesélőkedv színessége szövődik benne együvé. A szőttes pedig nem más, mint a szocialistává formálódó falusi élet első negyedszázadának története. A regény nemcsak sikere miatt meghatározó Sütő András pályáján, hanem azért is, mert ekkor talált rá történelemtől determinált írói-emberi távlataira is.