A vendég helye [antikvár]

A következő írásokat leendő dramaturgok, színházi rendezők és egy tanáruk jegyzi, A Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatói ők. / Írásaik egy utazás emlékei: 1994 júniusa, Wuppertal, Pina Bausch retrospektív fesztivál. Töredékek, képek, felötlő gondolatok. Egy gesztus, amely hellyel kínálja a vendéget. ftpl^lifiiii I Táncosok vannak a színpadon, egy, kettő, három vagy egészen sok. Egy térben léteznek, egymás mellett, vagy egymás hegyén-hátán. Összekapaszkodva, kígyózó sorba fejlődve, széteső vagy összetartó csoportokban, át-, újra- és visz-szarendeződő kapcsolatokban, teljes elszigeteltségben vagy végtelen egymásrautaltságban. Valami mégis meglepő. Nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy még a legtu-multuózusabb jelenetben sincsenek tömegek. Az ember nem általában fontos, hanem külön-külön mindenki. Annyira fontos, amennyire magát fontosnak akarja mutatni. Esendő, szerencsétlen, párjavesztett, jelentéktelen, esetleg okoskodó buzgómócsing. Lehet gusztustalan, lábszagot árasztó vagy lehet mindenkit elszédítő vamp. Lehet, hogy sokkal inkább valaki másnak szeretne látszani, de az erőlködés pillanatok alatt leleplezi. Kénytelen magát mutatni. Sőt magáról beszélni. Egyszer csak közléskényszere támad, valamit mondania kell. És kiderül, hogy ezekben a pillanatokban csak magáról beszélhet, csak magáról tud beszélni. Mindenki azonosítja magát. Nyelvét, országát, gyerekkorát, kedvenc ételét, eddig élt életét, örömét és kudarcait. Pina Bausch mindennél jobban utálhatja a pátoszt. Éppen ezért kínosan kerüli a fellengzős, nagyívű, felfújt megoldásokat. Jobban szereti a részleteket, a mélyhírást egy-egy szituációban, a dolgokat sohasem madártávlatból nézi. Mindenkinek meghagyja a saját életét, nem olvasztja bele a táncosait semmiféle masszába. Bemutatja őket vagy hagyja őket bemutatkozni. Egyesével beszélteti őket. Főleg a testükkel. De néha szöveggel vagy jelbeszéddel is kinyilatkoztatásra kényszeríti őket. Mindenkit egyenként. A feltárulkozás mélységétől függően hol tört angolsággal, hol inkább az anyanyelvén. Furcsán vibráló pillanatokban, a döbbenet és felocsúdás határán.