A Walkür [antikvár]

Hatalmas hangfestéssel érzékiti meg az előjáték zenéje a tomboló vihar borzadályos pompáját. A viharszólam elementáris erővel harsog a zenekarban. A vihar ereje nőttön nő, csattognak a villámok, hullanak a menykövek és óriási fortissimókban harsan fel a trombitákon és harsonákon a "Rajna kincse"-ből előttünk már ismeretes Donner-szólam. Szeszélyesen száguldozó zenei figura érzékiti meg a villám cikázását, melyre minden alkalommal az üst-dobok dübörgése adja meg a menydörgő választ. Mikor a vihar kitombolta magát, a zenekar decrescendókban lecsendesül, s a függöny kétfelé válik. Egy lakháznak belsejében vagyunk. A lakhely közepén egy hatalmas kőrisfának törzse áll, melynek erősen kidomborodó gyökerei messze nyúlnak a földbe; csúcsa nem látszik, mert az a lakóház tetőzetén kivül tör fel a magasba. A tetőzet tudniillik ugy van összeácsolva, hogy megfelelő nyílások hagyattak ugy a törzsnek, mint a minden oldalra szétágazó lombágaknak, melyek aztán a tetőzeten kívül terjeszkednek tovább.