Amalfi hercegnő [antikvár]

6AMALFI HERCEGNŐElsőjelenetKVARTETT (MALATESTE, PESCARA, FOROBOSCO, SILVIO) Ha igaz, hogy túl sok alvás a lélek Belső i'ozsdája, akkor tettkiányból Tenyészik a sötét izgágaság, S titkos rágása úgy hoz veszedelmet, Mint moly ruhára, melyet nem viselnek. E nyomorult hatalmasok Annyi hírt hagynak hátra, mintha télen Elestünk, s ott maradt nyomunk a hóban: A nap kisüt, s anyag és forma is Elolvad. Ha a természet nagyot Kegyeskedik tenni a nagyokért, Igazság uraivá teszi őket. S a tiszta életet megkoronázza Hírnév halálon túli ragyogása. E fickót hétévi gályára küldték Egy hírhedt gyilkosságért: azt beszélték, A bíboros bujtotta fel; A mi udvai'unk epéje; de ha gúnyol, Ugy sejtem, nem jobbítani akar. Csak azt gúnyolja, amit irigyel, S tudna oly gőgös, buja, kapzsi, gyilkos Ragadozó lenni, mint bárki más, Ha tehetné.