Az Ige színháza / A Nap fia [antikvár]

Két önarcképet állítok ide, e rendhagyó kis kötetbe, Jókai Anna rólam alkotott, megtisztelő portréja mellé. Az első egy tanulmány, amit Sinkovits Imre emlékére írtam, s ami egyben a színházi ars poeticám. A másik egy dráma, egy tragédia, ami a millennium tiszteletére készült, s mely a Magyar Művészeti Akadémia dicsérő oklevelét, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíját érdemelte ki. A tanulmányról és a drámáról. Úgy gondolom, hogy a kishitűségünkből eredező folytonos kompromisszumaink, a kényszeres megfelelni akarásunk tett és tesz tönkre bennünket, magyarokat. Tudom, hogy mindenki, aki e sorokat olvassa, lelke mélyén érti, miről beszélek. Merjünk hát önmagunk lenni. Merjünk szembenézni magunkkal. Merjünk a Nap fiai és leányai lenni. Legyünk nagyok, legyünk bátrak, maradjunk tiszták. Vállaljuk és valljuk meg hitünket. Tegyük azt, amit álmaink sugallnak nekünk. És akkor felemelhetjük Magyarországot. De csak akkor. Ez Imre herceg sugallata számomra. Ez a hitem. Ez én vagyok.