Az Operaház és Erkel Színház 86. évadja [antikvár]

Ahhoz, hogy jövőnket megtervezzük, ismernünk kell múltunkat. De ez a törvény fordítva is áll; múltunk ismeretéhez a jövőt is látnunk kell. Idei évkönyvünk nem lezárt, a szónak abban az értelmében, hogy beérnénk az elmúlt évad adatainak, az adatok mögötti örömeinknek és gondjainknak ismertetésével. Hiszen a kulturális munka sohasem lezárt, nem szakaszolható : Operaházunk korszakhatárai sem pontosan kötődnek egy-egy idényhez, dátumokhoz, naptári hónapokhoz. Ha a statikus számok, adatok, tények mögött a mozgást keressük, egyet mindenesetre megállapíthatunk. Óvatos optimizmussal így lehetne megfogalmazni: megfordult a szél. Esztendők óta először számolhatunk be a nézők számának növekedéséről. S ez nem csak gazdasági, hanem „erkölcsi terveink" teljesítését is jelenti. Gyarapszik a törzsközönség, a bérlettulajdonosok serege. Különösen a fiatal nézők száma növekszik ; kezdenek kialakulni a holnap állandó publikumának körvonalai. Gyakoribb a telt ház. Szaporodnak a termékeny viták az opera műfajának jövőjéről, a korszerű operakultúráról. Természetesen: aranykorszakról még nem beszélhetünk. Megoldandó problémáink, gondjaink számtalanok. Nem hisszük - s nagy baj lenne, ha bárki azt hinné -, hogy a végállomásnál tartunk. Végállomás nincs, mert az igények napról napra növekszenek : a cél maga ez a mozgás, elöre, jó irányba. Erről szeretnénk az idén képet nyújtani; visszafelé áttekintést, előre pedig némi betekintést. S itt különös hangsúllyal emelném ki, hogy Bartók Bélát ünnepeljük az idén. Operaházunk is erejéhez mérten hozzá szeretne járulni ehhez a nemzeti eseményhez. Ezt is érzékeltetni akarja évkönyvünk. Munkánkhoz hallgatóink további segítségét, türelmét, jóindulatát kérjük.