Bábjátékos kiskáté [antikvár]

„Az én szememben többet ér a fából faragott bábu minden húsból és vérből való színésznél. Mert hiába merev a teste és hiába vágja mindig ugyanazt a pofát, éllet van benne és művészete érzelmi világunk legmélyén kelt visszhangot magának A bábjáték, elemi formájában, maga az Ősi művésze^. A bábu öltözéke, amelyről lehámlott minden fölösleges cafrang; szinte megkövesedett arcvonásai, amelyek állandóan egy fintorba merevedve fejezik ki jellemét; mozgása, amellyel torzkép-szerűen utánozza az emberi mozdulatokat: azok a tulajdonságai, amelyekkel álig dicsekedhetik élő színész." G. B. Shaw A legegyszerűbb, mégis legtökéletesebb színházasdi a bábjáték. Legtökéletesebb, ha okosan és ügyesen egyszerű. Ez a „színház" elfér a kabátzsebben: fillérekből pompás díszlet teremthető !elő, a „művészek" ruhatára kikerül otthon a rongyoszsákból, maguk a művészek pár öklömnyi hársfatuskóból. A bábjátékos minden segítség nélkül, két kezén egy-egy bábuval, amelyeket játék közben cserélgethet, egymaga végigjátszhat akár öt-hat szereplős színdarabot is, ketten-hárman már egy sereg bábuval játszhatnak bonyolult históriákat, A szöveget rajzszög tartja a színpad alsó pereme alatt, arról leolvashatják a. bábuk mozgatói szerepeiket, vagyis mindazt, amit idővel többnyire a bábuk rögtönzött szóváltása, egy-egy játékos verekedés, vagy még a közönség közbeavatkozása is tarkít, amikor t, i. már kitapasztaltuk, hogy mi az igazi sava és borsa a játéknak.