Bővebb ismertető
Prologus.
Tonio (Taddeo jelmezében, úgy a mint később a szindarabban megjelenik, a függöny elé lép.)
Szabad? (Köszön) Tisztelt közönség! Bocsánatot,
Hogy magamba' jövék ki. Én a prológ vagyok.
A hajdani maskarákat hozván szinre a szerző,
Élesztni vágyik némikép a mult szokásait.
Ez okból küldött elétek.
De most nem azt üzeni ám:
"A könny, a melyet ont szemünk, hazugság,
Gyötrődéseink, mindenféle jajunk
Ne bántsa szívetek."
Nem; ma a szerző nem így tesz.
Egy darab életet óhajt tárni elétek.
Mert néki elve, hogy ember a művész
S kell, hogy az emberi szíveknek írjon.
A való az, a mi lelkesíti...