Bajazzók [antikvár]

Prologus. Tonio (Taddeo jelmezében, úgy a mint később a szindarabban megjelenik, a függöny elé lép.) Szabad? (Köszön) Tisztelt közönség! Bocsánatot, Hogy magamba' jövék ki. Én a prológ vagyok. A hajdani maskarákat hozván szinre a szerző, Élesztni vágyik némikép a mult szokásait. Ez okból küldött elétek. De most nem azt üzeni ám: "A könny, a melyet ont szemünk, hazugság, Gyötrődéseink, mindenféle jajunk Ne bántsa szívetek." Nem; ma a szerző nem így tesz. Egy darab életet óhajt tárni elétek. Mert néki elve, hogy ember a művész S kell, hogy az emberi szíveknek írjon. A való az, a mi lelkesíti...