Bajza József összegyűjtött munkái V. (töredék) [antikvár]

A kritika valódi jótétemény a szellemi világban, midőn ^elvekből és szükséges tárgyismerettel gyakoroltatik; midőn oly elmék foglalatoskodnak vele, kik mind elegendő tudománynyal, mind beható Ítélettel bírnak az olvasót tanítani. Az ily módon s ily elmék által készült kritika felette becses még akkor is, ha nem eléggé illedelmes hangon íratik, sőt, mondjanak akármit a kritika sanyarúsága miatt jajveszéklő színészek vagy írók, becses még akkor is, ha fájásig éles vagy épen durva, mert durva beszéddel kevésbbé lehet ugyan hatni az érdeklett személyekre, kik hajlandók lesznek a durva bírálóknak ítélötehetségét és tudományát is kétségbe venni; de legyen ama durva beszéd alapos, legyen helyes elvek következménye, nem fogja az elhibázni czélját az olvasó-közönségben. Tárgyismeret és elvek szerinti felfogás tehát a kritikusnak, és tanítás a kritikának, fő feltétele.Mennyiben felelnek meg ezen föltételeknek általjában a magyar könyvbirálatok, nem czélom vizsgálni, azt ítélje meg más; én itt észrevételeimet csupán egy tárgyra kívánom szorítani: a szinészeti bírálatokra.Legyen bár kedves vagy nem, kénytelen vagyok egész őszinteséggel kimondani, hogy nagyobb része a magyar színi bírálatoknak, melyek eddig időszaki írásainkban megjelentek, nem egyebek mint puszta személyes tetszés ás nem-tetszés, elv és ok nélküli észrevételek, melyek a legnagyobb felületesség színét hordozzák magokon.