Bánk bán [antikvár]

Részlet: KATONA JÓZSEF: Jegyzés az első kiadáshoz - 1819 "Ötödik éve, hogy készítettem e' darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a' Kolosvári leendő Játék-színtől Felszóllitás hirdetett. Nem volt e' pénz? vagy - a' mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka, és igy a' neszt csak az idővel akarták meghalatni? de valójában a' híre elis némúlt, vagy legalább én nem tudok rólla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt czélozom, hogy most egyj Fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták, és figyelmetessé tettek a' szépre, úgy, mint a' rútra: most is gyönyörködve olvasom: Bárány Boldizsár Ur' akkori Barátomnak írásban adott Rostáját - mindenkori szíves emlékezetem légyen köszönetül." MI AZ OKA HOGY MAGYARORSZÁGBAN A JÁTÉKSZINI KÖLTŐ MESTERSÉG LÁBRA NEM TUD KAPNI? "Dráma, dramaturgia - ezek nálunk éppen annyira esmeretesek névvel, mint esmeretlenek voltaképpen. Én magam (mint egy parlagi ember) csak azokról bennem rémlő képzeleteket mázolok. - Gyakorta sóhajtunk azon, hogy csupán a dramaturgia az, amely hazánkban meg nem foganszik. A külsők óhajtva hánytorgatják, hogy miért nem vág a magyar is bele e nemébe a gyönyörűségnek. Azt is hiszik, hogy erre a magyar alkalmatlan; sőt, hogy a nyelv inkább dalokra, mint beszédekre van puhítva: de senki sem akarja azon gáncsokat látni, melyek az ebben teendő cáfolástól bennünket visszatartóztatnak - miért? - ha jót nem irhatsz, a rosszal elmaradhatsz!"