Bellini: Norma [antikvár]

Részlet:Ha a múlt század első felének olasz zenéjére gondol a zene történetében csak kicsit is jártas operakedvelő, három nevet sorol fel, jogos biztonsággal: Rossini, Bellini, Donizetti. S a lassan már másfél évszázados távolság gyakran "eltolódást", már-már igazságtalanságot alakít ki, többféle értelemben is, az emlékezésben.Az egyik, hogy mindhármukat, sőt, hármuk művészi termésének összefüggő egészét sokan hajlamosak "előkészítéssé" minősíteni. Hiszen vitatlhatatlan, hogy nyomukban, az ő kezdeményeiket mérlegelve, korszakos betetőzés bontakozik ki: Verdié. Áthatóbb ereje alkalmas rá, hogy az elődökét háttérbe szorítsa a köztudatban... Pedig néhány (művészileg illetlenül kiélezett) "teszt" valószínűleg igazolná, hogy a Mózes, vagy a Tell Vilmos, a Lammermoori Lucia vagy a Kegyencnő, a Puritánok vagy épp a Norma egy-egy részletét - főként drámai sodrású együtteseket, finálékat - ismeretlenül megszólaltatva, épp a stílusjártas hallgató akárhányszor Verdi-zenét vélne hallani!