Bővebb ismertető
Részlet:Benjamin BrittenWagner és Debussy óta az óceán egyik legnagyobb poétája az a fiatalember, aki másfél évtizeddel ezelőtt új életre keltette a két és fél évszázada tetszhalott angol operát. Ha már kimondtuk a nagy szót és tetszhalottnak hirdettük az angol operastílust, vessünk egy futó pillantást a múltba: milyen volt ez az angol opera? És mikor szűnt meg a szívverése? Merőben más, mint amit Európában "operának" neveztek. E hagyományos brit forma: romantikus költői játék, verseket mondó szereplőkkel és bőséges kísérőzenével. A "Szentivánéji álom", Shakespeare remekműve, Mendelssohn muzsikájával, a régi hagyományos angol felfogás szerint: opera. Mint ahogyan Henry Purcell, a nagy brit zeneköltő át is dolgozta a shakespearei tündérjátékot, egyik elragadó művében, a "Fairy Queen"-ben. A főszereplők, ha nem is olimposzi istenségek, vagy más természetfölötti lények, a klasszikus őserdő, avagy a brit tölgyfarengeteg manói és rémei - ebben az angol operában egyáltalán nem is énekeltek.