Csíksomlyói passió [antikvár]

Részlet: Magyar Krisztus, magyar ördögök - Változat a Szupersztár témára - mosolyodott el megbocsátóan bennfentes barátom, amikor először hallott erről a nagy nekifohászkodásunkról. Akkor még nem mertem tiltakozni, mert nem volt egészen tiszta a lelkiismeretem. A föloldozást csak a kényszerképzeteimet is eloszlató munka adta meg. A tiszta fejű, ám megszállott Kerényi Imre úgy szabadított rá erre a kincsesbányára, a régi magyar drámai emlékeknek e kápráztató lelőhelyére, hogy a közös munka során vele együtt mindinkább egyértelmű mélységekbe kellett lemerülnöm, s ott már nem támadhattak kétségeim. A meddő kőzet lefejtése közben egyre-másra bukkantak elő és elevenedtek meg az üledékbe maradt arcok. És észre kellett vennem, hogy a csíksomlyói sétányok ábrázata mennyire itthoni ábrázat; hogy a Mojzest édes komámnak tituláló Deus Pater ugyanúgy közülünk való, mint a vérmes Nabugodonozor, a korocsmára igyekvő bélpoklos, a protokollumot felhántorgató Pilátus vagy a hetvenkedő Szent Péter; s hogy a Megváltó is itt szívta az anyatejet a Hargita tövében.