Davaj, davaj [antikvár]

Karikacsapás (Előszó helyett) Magam elé bámulva bukdácsoltam Beregszász gidres-gödrös járdáin. - Szervusz! - köszönt rám váratlanul barátom. - Talán keresel valamit a földön? - tette hozzá kíváncsian. - Igen - feleltem, miután kezet ráztunk. - A témát keresem. Azt mondják, a földön hever... Keresem, de sehogyan sem lelek rá. - Azt nem hiszem - mondta ő. - Te mindig könnyen megtalálod a témát. - Most mégse sikerül. Pedig szeretnék írni valami érdekeset, de nem megy. - Dehogyisnem! Csak a kezdet nehéz. Hazamégy, kezedbe veszed a tollat, és aztán megy minden, mint a karikacsapás - biztatott, majd jót nevetve viccesnek vélt közhelyén, elrobogott. Karikacsapás?!... Tűnődve néztem utána. Hátha igaza van. Megpróbálom! Ám ahhoz, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás, először is keríteni kellene egy karikás ostort. Mert ha lenne egy olyan cifra karikás ostorom, elmélkedtem, azzal jó nagyokat tudnék csapni, és menne minden, mint a karikacsapás... Még az írás is! Hiszen az értelmező szótár is így írja: "karikacsapás: a dolog simán, könnyedén megy (neki)."