Don Juan [antikvár]

Részlet: "Szín: kastély Első jelenet Sganarelle, Gusman. SGANARELLE (a kezében tubákos szelence) Beszélhet nekem Arisztotelész, meg ahány filozófus csak van, semmi sem ér föl a tubákkal: minden valamirevaló ember él-hal érte, nem is élet nélküle az élet. Nemcsak a fejet üdíti és tisztítja, hanem megnemesíti a lelket is, tisztességre szoktatja az embert. Mert nem úgy van-e, hogy amint az ember maga szippant egyet, azonnyomban szívélyesség szállja meg mindenki iránt, milyen boldogan kínálgatja jobbra-balra, boldog-boldogtalannak! Annyira igaz az, hogy a tubák tisztességre, becsületre indít. De hagyjuk is már ezt, térjünk csak vissza, amiről beszélgetünk. Szóval, hát azt mondod, kedves Gusman, Donna Elvirát, akinél szolgáltok, váratlanul érte távozásunk és nyomunkba indult, mert szívét gazdám úgy meghódította, hogy nem tud nélküle élni, s azért ide is utána jött? Megmondjam négyszemközt, mit szólok ehhez? Attól tartok, pórul jár ezzel a nagy szerelemmel, nem sok hasznát fogja látni ennek az ideutazásnak."