Dózsa népe/Máskép/A pénz [antikvár]

t 1. Jelenet. Julinéne, Mátyás. MÁTYÁS (eszelős, nyomorék, fiatal parasztlegény) : Én is élet vagyok, én is. Ehun nem vagyok utolsó (homlokára üt), csak a testem nehéz mint a kő, köti a baj, a főd. De lelkemnek szárnyi vannak, s egyre nézem merre száll. JULINÉNE (idősebb parasztasszony) : Kár érted. Rossz bábád vót, nem vetett keresztet. Én sok gyereket segítettem világra. Három keresztet mutattam nekik mihelyt szemeztek. Egy se lett nyomorék. MÁTYÁS : Lehet, ördög nyomta meg anyámat. JULINÉNE : Én ismertem olyast, ki ördögtül vót. . . Más vót mint te. MÁTYÁS (érdeklődéssel) : Milyen vót Julinéne? ! JULINÉNE (homlokára mutat) : Ehun piros fótos vót, szemöldöke meg olyan vót, akár a tüske. MÁTYÁS (izgatottan tapogatja homlokát, szemöldökét) : Ilyen vót? JULINÉNE : Nem egészen. MÁTYÁS : Mondják, erős hatalmuk van. JULINÉNE : Igen erős. MÁTYÁS : Dózsa is ilyen vót. JULINÉNE : Hunnét veszed? MÁTYÁS : Töttösi mondta. I