Erkel Ferenc: Bánk bán [antikvár]

Részlet: "Életének krónikájából hiányoznak a szenzációs, regényes fordulatok. Színházi embernél szokatlan módon Erkel Ferenc valósággal kerülte a nyilvánosságot. Hat évtizedes művészi pályája során mindössze egyetlen sajtónyilatkozatot adott. Erkel - aki zeneszerzőként, előadóművészként és pedagógusként egyik vezető személyisége volt a múlt századi magyar zenei életnek, akit kora legnagyobb szellemeihez: Berliozhoz, Wagnerhoz, Liszthez és Mahlerhoz személyes szálak fűztek - önmagáról, terveiről, készülő vagy bemutatásra váró műveiről nemigen beszélt. A hagyomány inkább szűkszavúságának hírét őrizte meg. 1810. november 7-én, Gyulán született, Muzsikus család sarjaként. Dédapja, nagyapja, édesapja egyaránt tanult zenész volt, aki - életének egy részében legalábbis - hivatásos muzsikusként kereste kenyerét. Erkel apja tanító és regens chori, utóbb számtartó a Wenckheim grófok alföldi birtokán. Alkalmasint ő volt fia első zenemestere. Középiskoláit Pozsonyban, Magyarország akkori koronázó fővárosában végezte az ifjú Erkel, 182-1825 között. A pozsonyi Klein Henrik személyében itt nagytudású mesterre lelt, nála folytatta zongora- és zeneszerzés-stúdiumait. A közeli Bécs kulturális hatását tükröző városban megismerkedett a kor leghíresebb színpadi műveivel, templomi és kamarazenei alkotásaival. Itt írta első önálló kompozícióját: egy zenekarkíséretes Litániát. 1827-ben vagy a rákövetkező esztendőben Kolozsvárra került, ahol grófi zenemester lett, és ahol zongoristaként első ízben lépett a nyilvánosság elé. Utóbb az ottani "Muzsikai Szorgalom Társaság" zenekarát vezette."