Farsangi lakodalom [antikvár]

Részlet: A vígopera története külön, de kis fejezetet foglal el az operairodalomban. Komoly testvérei között elszórtan virít csak, azonban azok a vígoperák, melyek mint ellenállhatatlan mosolyok kiállották már a halhatatlanság próbáját, sokszor többet adnak az üdülést szomjazó léleknek a nagy operák minden bőségénél. Hiszen a humor, a derű, a tréfa olyan üde itala a szívnek, mely akárhány esetben nemcsak üdít, hanem gyógyít is. Rövid vázlataként a vígopera történetének, elsőül Mozart elragadó műveit kell említeni- a fejezet halhatatlanjai között. Nem mint kezdetet, hanem már mint csúcspontot a tizennyolcadik század operairodalmában. A Figaró házassága, a Szöktetés a szerájból, a Cosi fan tutte az isteni derűnek oly ártatlan, tiszta, elbájoló dallamait őrzi lapjain, amit talán nagyobb gyönyörűséggel élvez a mai ember, mint annak idején a kortárs. Néhány évtized múlva az olasz opera Mozartja, Rossini írta meg a Sevillai borbély-t, mely népszerűségében vetekszik még a könnyebb fajsúlyú daljátékokkal is.