Filmtrilógia [antikvár]

Gerince enyhén deformált.
Három variáció egy témára, a magányra és közönyre: Ingmar Bergman három filmjének irodalmi forgatókönyvét kapja itt az olvasó. A "...Tükör által homályosan..." bibliai címe egy családi négyszög tragédiáját fedi: az idegbeteg Karin, apja, öccse és férje gyötrődik, egymást meg nem értve, egymás után hiába vágyódva. Az Úrvacsora lelkész hőse, Tomas Ericsson, istenénél keresne menedéket, de nem kap választ, Isten hallgat. S a hallgatás némaságot szül a hívőkben is: amikor Tomas az oltár elé lép a frostnäsi kis templomban, csak szeretője, Märta ül a padsorban, s a templomszolga válaszol az orgonán felbúgó zsoltárra. A legnagyobb magány, a legharsogóbb hallgatás a harmadik filmből árad felén, A csend-ből, amely körül annyi botrány volt a nyugati országokban, parlamentek foglalkoztak vele, betiltották, kivágtak belőle részleteket, egyházak tiltakoztak bemutatásuk ellen. Isten hallgat - vonul végig a három filmen a felismerés - ezért itt, ezen a földön kell keresni valamit, amibe belekapaszkodhatunk. És lám, a kis Johan olyan szavakat jegyez meg A csend-béli ismeretlen ország nyelvéből, mint "lélek", "arc", "kéz", az Úrvacsora szerencsétlen Märtájának kis tanítványa pedig büszkén vágja oda a magányban fulladozó lelkésznek, hogy ő bizony űrpilóta lesz...