Bővebb ismertető
Részlet a füzetből:"Egyfelvonásos operák divatja a levegőben volt a századforduló éveiben; Puccinit olasz és francia kortársainak, Mascagninak, Leoncavallonak, Massenet-nak sikeres példája éppenúgy buzdíthatta a követésre, mint a német Richard Straussé. A Pillangókisasszony, s főleg a Nyugat lánya után, 1910 táján Puccini belső szükségét érezte, hogy formában, műfajban ő is újat kezdeményezzen, s eltérjen addigi sikeroperáinak túlságosan ismerőssé vált sémáitól. Az egyfelvonásosok terve az alkotói megújulás lehetőségét ígérte számára.Keresztülvinni a tervet a megvalósulás küszöbéig, nem volt könnyű. Kiadója is ellenállt: amíg a Ricordi-céget az idős Giulio Ricordi vezette - 1912-ben bekövetkezett haláláig -, az hallani sem akart egyfelvonásosokról, s Puccinitól továbbra is "nagy" operákat várt. Emellett a témaválasztás szokásos bizonytalansága most is éveken keresztül rabságában tartotta Puccinit.Már az 1900-as években valamiféle "Dante-trilógia" ötlete foglalkoztatta képzeletét; hogy miként látta, hogy egyáltalán konkrétan, részletesen átgondolta-e ezt a tervet, nem tudni pontosan. Más operatémák is napirenden voltak: egy Maxim Gorkij-trilógia lehetősége, különböző d'Annunzio librettóváltozatok, Oscar Wilde Firenzei tragédiája, egy Tristan Bernard-színmű... Közben pedig ráakadt az első Triptichon-témára is: A köpenyre."