Bővebb ismertető
A szicíliai vecsernye sosem volt repertoárdarab. Mivel új, kifinomultabb technikákkal kell megbirkózni, ebben a törekvésben olykor elnémul a zeneszerző művészi hangja, s a mesteremberi igyekezetnek néha a spontaneitás vallja kárát [...] Pedig a darabnak olyan erényei is vannak, amelyek máshol nem találhatók az életműben. Berlioz nem tévedett nagyot, amikor az erőt érezte benne, amely szenvedélyes, de lassan bontakozik ki, s amely „a műre a nagyság, a fejedelmi fenség bélyeget pecsételi, sokkal nyilvánvalóbban, mint a komponista korábbi alkotásaiban."