Giuseppe Verdi: Don Carlos [antikvár]

Részlet: ,,A színpad törvénykezése ott kezdődik, ahol a világi törvények területe véget ér. Ha az igazságszolgáltatás aranyért vakká lesz és a bűn zsoldjában tobzódik, ha tehetetlenségének a hatalmasok galádsága fittyet hány, és a felsőbbség karját emberi félelem megköti, a színpad átveszi a kardot és a mérleget, s a bűnt szörnyű ítélőszéke elé hurcolja. A fantázia és a történelem egész birodalma, múlt és jövő rendelkezésére áll intésének. Vakmerő gonosztevők, akik már rég a föld alatt porladnak, a költészet mindenható hívására megidéztetnek, és az utókor borzalmas okulására megismétlik gyalázatos életüket. Tehetetlenül, mint az árnyak egy homorú tükörben, vonulnak el századunk borzalmai szemünk előtt, s gyönyörteljes iszonyattal átkozzuk el emlékezetüket... A színpad tart tükröt a dőrék nagy osztály elé és szégyeníti meg jótevő gúnnyal azok formáit... A színpad az állam minden egyéb közintézményeinél inkább iskolája a gyakorlati bölcsességnek, csalhatatlan kulcs az emberi lélek legtitkosabb bejárataihoz." (Shciller: A színpad mint morális intézmény Fordította: Székely Andorné részlet-)