Bővebb ismertető
Részlet:"Gluck Christoph Willibald (1714-1787)Arcmásával gyakorta találkozunk múzeumok falán, ódon tantermekben,kottás albumokban és életrajzi könyvekben. Copfos fehér parókában, vagy csigákba borított hajzattal ábrázolják nevezetes festők és jeles rézmetsző mesterek. Egyikük-másikuk hímzett selyem-köntösben, nyaka körül habkönnyű "jabot"-val pingálja és olyan képére is emlékezünk, amely tőrszerű karddal az oldalán idézi vissza a messze múltból a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségét, "a zene Lessingjét", mivelhogy nemes lovaggá ütötték egykor a pfalzi erdőkerülő fiát és Cavaliere Gluckot illendő volt udvari gálában lefesteni. A valóságtól még leginkább az a fiatalabb éveiből reánk maradt arcmása közelíti meg, amely profilban ábrázolja, prémmel szegett kabátban, arcának kőszikla-darabosságán mit sem szépítgetve, és makrancos sötét haját kiszabadítva a paróka alól. De valamennyi képe közül Houdon szobrász műve a leghitelesebb. Ez valóban ő, Gluck Christoph Willibald, aki az opera színpad évszázados hazugságai ellen heves harcot vívott valaha, véget vetve egy mesterkélt stílusnak, amely eltávolodott minden drámai művészet ősforrásától: a humánumtól."