Gounod: Faust [antikvár]

Részlet: ELSŐ FELVONÁS I. KÉP 1. JELENET (Éjjel van. Faust dolgozószobájában könyvekkel telerakott asztalnál ül egyedül.) FAUST: Nincs! Nincs kérdésemre válasz sem földön, sem égen, Nincs egy hang, mely vigaszt ád; Hiába szárnyal nyughatatlan elmém A mindenségen át. Szívem ég olthatatlan vágyban, Szívem ég olthatatlan vágyban, Gyötrődöm szüntelen, De jaj, az igazságot nem találom! Hol van egy fény, Hol van egy hang?! Nincs! nincs! (Hajnalodik. Faust kinyitja az ablakot.) FAUST: Dereng az ég, az ébredő hajnal A komor éjt elűzi már. Megint egy nap, megint egy új nap kél. Ő sír, tárulj fel és adj a fájdalmamra írt! Halál! mért várok rád tovább, Mért nem sietek én tehozzád?! (Kis üvegei vesz az asztalról.) Jöjj hát, utolsó reggelem, Jöjj hát, utolsó reggelem! Nem rémít semmi már a földi pálya végén, Szembenézek bátran én a sorssal, Semmi sincs, mi visszatart; ezért Az életem hitvány fonalát Önkezemmel magam tépem szét! 5