Gounod: Faust [antikvár]

Részlet:"Doktor FaustusEgykorú tanúk emlékezése szerint élt egy különös, titokzatos sorsú férfiú Némethonban, az újkor kezdetén. Doctor Johannes Faustusnak hívták, 1480 körül született Knittlingenben és 1540-ben halt meg Staufenban. Kóbor diák és félelmetes garabonciás hírében állt: tudós volt és szélhámos egyszemélyben. Mágiát tanult a krakkói egyetemen, majd a protestantizmus legjelentősebb városaiban: Heidelbergben, Wittenbergben, Erfurtban tűnt fel. Már életében azt rebesgették róla, hogy túlvilági hatalmak szövetségese, s amint meghalt, alakja tüstént bekerült az irodalomba és évszázadok mondaképződésének vált alapjává. "Az ember, aki az ördöggel cimborál.." Antik és középkori, héber és őskeresztény mondaanyag keveredik a Faustnak tulajdonított ördögi tettekkel abban a népkönyvben, abban a hatvankilenc fejezetből álló ponyvanyomtatványban, amely 1587-ben, alig néhány évtizeddel hőse halála után látott napvilágot egy Majna menti német kisvárosban. Innen terjedt el, Európa-szerte, hihetetlen gyorsasággal. Faust históriáját versbe szedik és néhány év alatt angolra, hollandra, francia és cseh nyelvre fordítják. Él népdrámaként és népi bábjátékként, feldolgozzák regények és elbeszélésnek, bohózatnak és paródiáknak, balettnak és árnyjátéknak. A történet megihleti a képzőművészet és a zene halhatatlan mestereit is. Az irodalomban pedig különösen eleven életet él és koronként megújhodik: a legendáshírű tudós és mágus halála óta minden század irodalma megteremtette a maga Faust-képét, Christopher Marlowe-tól Thomas Mannig."