Győzelemre születtem [antikvár]

Állami Balett Intézet - 1963-1972 Szülőhelyem, Sajószentpéter (merthogy ott teremnek az ilyen szép szál legények!) gyermeUíoromban még nagyközség volt, 1989 óta pedig már város. (Középkori neve Villa Sancti Petri, 1281-ben említik először írásban úgy: Zenthpeter.) iMég alig voltam egyéves, máris baleset ért: a lassan készülő vasárnapi ebéd miatt előbb egyik, majd másik nővérem hagyott a leengedett rácsú kiságyban egyedül, mire lemásztam az ág)'ból, s kapaszkodva haladtam a fal mentén. Jött a befűtött vaskályha, azt is megfogtam Ordításomra szaladtak be családtagjaim, s rémülten látták, amint a kályha előtt ülök, nézve a két kezemen egyre emelkedő hólyagokat. Örökre megmaradtak az égésnyomok, sokáig még a tapsolás is nehezemre esett. Nővéreim egy alkalommal cukkoltak, mire sértődötten vágtam vissza: - Súnák vatrok, dodojjetek meg! Akkora nevetést támasztott e mondatom, hogy sokáig ezzel „léptem fel" otthon. Aztán a hátam mögött összeült a családi kupaktanács, miként állíthatnák le a szűnni nem akaró szólómat. Megbeszélték, hogy nem reagálnak, mintha semmit sem mondtam volna. Néhány bágyadt próbálkozás és tanácstalan álmélkodás után végleg levettem ezt a „számot" a műsoromról. Amikor két évvel utánam megszületett Gyurka öcsém, mindig kérdezték tőlem az ismerősök, hogy mit csinál a tesórn és az anyám. - Anuka aaasik, Dúka topikál! - vágtam rá, mire kacagva megjegyezték: - De jó a te anyádnak, hogy ennyit alszik! Aztán egyre csak láttam, hogy mindenki Gyurikát ajnározza, engem pedig, az addigi kedvencet „dobtak". Bebújtam a sarokba, onnan szóltam vissza szomorúan: - Aklíor engem már senld se szeret! Nosza, észbe kapott a család, ismét összeültek és megbeszélték: valahányszor Gyurikát megsimogatja-rnegpu-szilja valaki, engem is ugyanúgy megszeretgetnek. Helyreállt a világképem. ; I I