Hacsaturján: Spartacus [antikvár]

A nagy fogalommá vált mitológiai, irodalmi és történelmi hősök régóta vonzzák a balettszínpadot. Amikor a XVIII. századi francia balett nagy reformátora: J. G. Noverre koreográfiai műveiben kilépett a pajkos ókori istenek és a rokokó világából, közvetlen utat talált a francia klasszicista dráma és Shakespeare nagy tragikus hőseihez. Orfeusz, Herkules, Medea, Agamemnon és Iphigenia mellett Noverre a Horatiusokról, Antonius és Cleopatráról, Nagy Sándorról, sőt IV. Henrikről és Don Quijoteról is készített balett drámákat. Ezt a sort a XVIII-XIX. század fordulóján a romantikát előkészítő, Beethovennel is együttműködő Salvatore Vigano olasz balettmester folytatja - Prometheus, Coriolanus, Oroszlánszívű Richard, Otello és a Nagy Pétert színrevívő Sztrelecek című hősi témájú balettjeivel. A múlt századi romantikus balettekben főként mesék és legendák jelentek meg a balettszínpadon. A mi századunk viszont ismét visszafordult a történelmi és irodalmi hősökhöz, amit leginkább a francia és a szovjet balett témaválasztása példáz.