Händel: Rodelinda [antikvár]

Részlet:"HändelZenéje tele van közösségi élményekkel - pedig a legmagányosabb művészéletek közül való az övé. Családjától, hazájától elszakadva, egy idegen nemzet talaján lett naggyá, állandó harcban a külvilággal.Bach és Händel zenéjének közös ajándéka az európai zene számára a nagy formák beteljesítése. De művészetük annyira ellentétes - amennyire csak két nagyon nagy egyéniség lehet egyazon korban. Míg Bach zenéje sok helyütt annyira szellemivé, anyagtalanná válik, hogy nem is fontos már, hogy mi az eszköz, amivel megszólaltatja, és hogy megszólal-e egyáltalán földi hangon - Händel muzsikája maga az élet, a természet diadala, dallamai követelik a megszólaltatást, annyira kötődnek az ének- vagy instrumentális hanghoz. Az ellentét zenei szerkesztésmódjukban is megnyilvánul: Bachra az önálló szólam- mozgás szerint elbonyolódott és titkos törvényszerűségeket hordozó polifónia a jellemzőbb, Händelre a harmonikus, homofon tömbökben kifejeződő vitalitás, az életigenlés természetes boldogsága, amin valami nagyon mély hitből származó erő sugárzik át."