Hazugságok a művészetben [antikvár]

Részlet a könyvből:Abszolút művészet és relatív művészetKülönös esztétika alakult ki a megbukott szerzők használatára, amely szofizmák segítségével be akarja bizonyítani, hogy a siker megvetendő dolog, amelyet az igazi művésznek szégyelnie kell; hogy csak a meg nem értett lángelmének van igaza, a legszebb a kifütyült opera, amely senkinek sem tetszik; a beérkezett, aki meghódította a közönség kegyét, hitehagyott; úgyszólván elvesztette a művészi polgárjogot és csak hidegen szabad őt üdvözölni. Mindez azonban nevetséges hazugság. Csak a bolondok beszélnek süket füleknek ; csak azok az operák élnek, amelyeknek közönségük van. Igaz, hogy a művészettörténet általában és a zenedráma története különösképpen olyan eseteket is ismer, ahol a közönség tanácstalanul állt kétségbevonhatatlan értékű művek előtt, amilyen a Carmen, a Traviata, a Tannhäuser, de először is ez a habozás viszonylag rövid ideig tart, - mindegy, hogy egy vagy száz évig-e - másodszor pedig nem ismerjük mindig ezeknek a sikertelenségeknek az okát úgy, ahogy a Tannhäuser párisi bukásáét ismerjük (tudvalevőleg Berlioz vezetése alatt szervezett társaság fütyülte ki ezt az operát).