Hyppolittól a Lila ákácig [antikvár]

A fedlap sarkai kissé megkoptak.
"Hogyan lesz valakiből filmrendező? Elsősorban el kell határozni, hogy az ember filmrendező akar lenni. Aztán találni kell valakit, aki hajlandó rábízni a forgatókönyvet, a színészeket, a beállítások megtervezését, a díszleteket, a ruhákat - és nem utolsósorban a sok pénzt, amibe a film kerül. A két pont között, mármint az elhatározás és az első megbízatás között sok víz folyik le a Dunán." Így kezdi önéletírását Székely István, akinek Hyppolit a lakáj című filmjét generációs különbség nélkül nevetik végig a nézők minden felújításkor. A két pont, az elhatározás és az első sikeres film közti időszakot, aztán az elért siker megtartásáért Hollywoodban folytatott kemény harcot eleveníti fel a szerző, vérbeli rendezőre valló kis montázsokat szerkesztve a húszas évek Párizsáról, a harmincas évek budapesti filmvilágáról, s 1937 után Amerikáról, pályatársakról, színészekről, forgatások izgalmáról, nehézségeiről. A rövid fejezetekre tagolt, csattanókra épülő szöveget átmelegíti a szerző jóízű humora.