Impresszióim [antikvár]

Amikor elhatároztam magam egy olyan könyv megírására, melyben a vidéki szinészek helyzetét minden oldaláról lehetőleg igazsággal megvilágítani szeretném, - csak egy cél lebegett szemeim előtt - használni csekély erőmmel annak az ügynek, amelynek a sors küzdőjévé, katonájává avatott. A lelkesedésem pályám iránt épp oly nagy, mint a hajlandóságom kartársaim helyzetének jobbítására. Hittel élek, hitem: a szeretet: a szeretetben lakozik minden, a szeretet az erő. A szeretetet tanítani kell és gyakorolni, hogy megtanuljuk. A vidéki szinésznek hitet kell látni, érezni, mert ez vezet a tisztultabb művészi élet felé. Csak a pillanatnyi siker a miénk és fáj látni, hogy a művészi eredmény elvész nálunk. Honnan ez? A hiba bennünk van, mert nem törődtünk a művészibb élettel, amely nélkül üres, formátlan a munkánk. Rá kell tehát vezetni a nehéz járásúakat a helyes útra: el kell takarítanunk a megsárgult gallyakat, amelyeknek zörgése immár csődjét jelenti a vidéki színészetnek.