Jött egy leány... [antikvár]

Történik napjainkhoz olyan közel, amennyire a történet ' elhihető sége engedi. Szerző arra kéri munkatársait az előadásban ne felejtsék el : színpadi riportot kell színre vin-niök. A színpadkép a darab e sajátossága folytán nem egy, hanem sok, a változás pedig'pillanatok alatt kell hogy történjék. Ezért az egyes képeket nagyított fényképfelvételekkel lehet konkréttá és jelzetté tenni egyszerre. Egy jelenethez nagyon kevés bútort és kelléket használjunk, hogy a változást ne kelljen nyílt színen végrehajtani. Ám ha ennek ellenére a ritmus döcögne, inkább játsszák díszlet nélkül, a helyszínek akár primitív jelzésével. A darab kezdetétől a végéig, a színpad széléri, félkörben, amfiteatrum-szerű pódiumon fiúk, lányok — ifjúmunkások — a témával összefüggő szavalással, eredeti népdal után készült folkzenével kísérik a cselekményt. Ily módon, az előadás során helyi problémákat vitathatnak meg, esetleg szabad párbeszéd formájában is. A szerző ezzel próbálja bevonni az ifjúságot az alkotás folyamatába, rábízva az események mér-