Kacsóh: János vitéz [antikvár]

Részlet: "Óh, az a békés századelő! Most 1904-et írunk. Az elmúlt 30 esztendőben annyi ház - középület, bérház, palota - épült Budapesten, mint addig századok alatt. Világvárossá lettünk! Ragyogó paloták sora végig a Sugár úton; alatta dübörög a kontinens első földalatti vasútja; a fakockákkal rakott úttesten fiákerek suhannak nagykalapos dámákkal, sétapálcás-cvikkeres urakkal; s ott a Körút többemeletes bérházaival, ragyogó kirakataival... Kozmopolita büszkeséggel nyüzsög az egész város, éjjel és nappal, mert mulatók nyílnak egymás után, színházépületek emelkednek, újonnan csillogó kávéházakban gyűlnek a pletykára éhes polgárok, ahol böngészhetik a szenzációkkal töltött újságlapokat: most éppen az orosz-japán háború eseményeit taglalják a márványlapú asztaloknál; de épp így hajszolják a bűntettekről, gyilkosságokról, katasztrófákról és szörnyszülöttekről szóló tudósításokat."