Két évtized táncművészeti írásai a "Magyar Nemzet"-ben [antikvár]

ELÖSZO Mi indokolhatja e válogatás kiadását, mi teszi időszerűvé, hogy — akárcsak a szakmai nyilvánosság számára is - közzétegyük három hazai szakíró táncművészeti írásainak antológiáját? Úgy véljük, hogy a táncművészet folyamatos fejlődése tette javarészt lehetővé, hogy 1964-től egyik országos napilapunk teret adjon a különböző karakterű, műfajú és terjedelmű táncművészeti írások rendszeres közlésére. Ezt megelőzően erre még sohasem volt példa. Ha csak a kritika-írásra is gondolunk, korábban azt kizárólag a sajtóorgánumok zene-, illetve színikritikusai vállalták, s ezen gyakorlat legtöbb helyütt napjainkban is érvényes. (Elvi cikkekre, portrékra, évfordulós megemlékezésekre pedig szinte sohasem került sor.) A Magyar Nemzeté, s különösképp a kuhúrális rovatvezető Mátrai-Betegh Béláé volt és maradt az érdem, hogy ez a tradíció-láncolat megpattant. A lapban azóta is táncszakemberek reflektálhatnak a hazai táncművészet változó jelenségeire, sokszínű produktumaira. Tegyük hozzá: olymódon, hogy egyidejűleg kívánták tájékoztatni, orientálni az Olvasót, emellett az érintett vagy csak érdeklődő kollégákat is. S ez az együttműködés jóval hamarább kezdődött el, mint szakmai folyóiratunk újbóli megindítása. Csupán a Muzsika szerény teqedelmű táncrovatával mutat időbeli párhuzamosságot, viszont a Táncművészet 1976 évi megindítása sem tette feleslegessé. Két évtized - nagy idő. - Sok táncművészeti írást közöh ez alatt a Magyar Nemzet, amint a kötetvégi jegyzék tanúsítja. De ki emlékezik már arra: mi jelent meg ennyi év során egy napilap hasábjain? Csak a valamiképpen érintettek szokták eltenni, esetleg összegyűjteni a számukra érdekes cikkeket. Az egymást követő írások folyamata viszont képet nyújthat a táncművészet, valanünt egyes szakírók fejlődéséről is. A fontosabb, természetesen a fejlődési folyamat visszatükrözése, de „szakmai tudatunk" alakulása szempontjából az sem közömbös: milyen voh „maga a tükör"? S úgy tetszik, közelít az ideje, hogy egyszer a kibontakozó szakírás is mérlegre ke- Nyüvánvaló, csak a kutatóktól lehet elvárni, hogy könyvtárakban, vagy gyűjteményekben lapozzák vissza a sárguló lappéldányokat, és így szemelgessék össze: mi jelent meg, s azokból milyen összkép rajzolódik ki? A kívánatos mérlegkészítés azonban ne maradjon csak a tudományos kutatás belügye. Vonassék be a szakma mindenkori nyilvánossága is: válogatásunk ehhez óhajtja megtenni az első szükséges lépést. Első lépést mondunk, mert majd a folytatásra is sort kell keríteni. Az így kialakuló körkép azután bizonyára érdekes és tanulságos lesz, mivel prizmaként gyűjtheti össze mindazt, ami a különböző lapokban és folyóiratokban nálunk, az egymást követő időszakokban jelent meg. A szerzők