Kiadom magam [antikvár]

E ​könyvben – mint a cím jelzi – kiadom magam. Hogy ki vagyok? Az elmúlt fél évszázadot átélt magyar állampolgár. Életem tehát nem unalmas tespedésben telt. Oly pályát választottam, mely – bár sokat vesztett hajdani „titokzatosságából” – kívülről csillogóbbnak tetszik, mint amilyen valójában. De belülről is szép. Nehéz, de elhagyhatatlan. Szerencsés sorsom olyanokkal hozott össze, kiket én nem tudok elfeledni. Szeretnék segíteni az olvasónak, hogy ő se feledje őket. Megpróbálom megmutatni magamat, s azokat, kiket szerettem, tiszteltem. Úgy, ahogyan én láttam őket. Csortos Gyula inasa egyszer rossz fát tett a tűzre. Csortos kirúgta. Az inas jogosnak tekintette az ítéletet, de kérlelte a Mestert, hogy cselédkönyvébe ne írja be távozásának okát. Írjon jó véleményt róla, akkor könnyen el tud majd helyezkedni. Csortos megszánta, és hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, ezt írta cselédkönyvébe: „Akinek pont ilyen kell, annak melegen ajánlom!” Én sem tudok mást írni könyvemről. Akinek pont ilyen kell, annak melegen ajánlom!