Kis színházesztétika [antikvár]

Részlet: "Manapság is találkozunk még azzal a vélekedéssel, hogy a színházesztétika olyan sajátos tudományág, amelyet kevesen hasznosíthatnak: csak a színházak művészei és kritikusai. E téves feltételezés szerint ilyen sajátosan "szakmai" ismeretek elsajátítására a színházba járó közönségnek, általában más tevékenységi területek művelőinek nincs szüksége. Egyrészt azért nincs, mert a színielőadás értékelésében a nézőt ízlése, igénye, főként érzelmi vonzódása vezérli. Ez a megállapítás igaz is, amennyiben a színházművészet élményszerű felfogásának spontán alapfolyamatára vonatkozik. Másrészt - széles körben elterjedt hiedelem szerint - a színházi ízlés pallérozásához elegendőek az előadott színdarabra vonatkozó irodalmi ismeretek, hiszen - ugyebár - a színielőadás művészi értékét kizárólagosan a színpadra került irodalmi mű határozza meg. Ez viszont így nem igaz,különösen ami a kizárólagosságot illeti. Ezekkel a nézetekkel az alábbiak során vitába szállok, egyúttal azzal a meggyökeresedett - és szerintem hamis - felfogással is, hogy az esztétika, s így a színházesztétika csupán a művészet - esetünkben a színházművészet - gyakorlatában hasznosítható, és sehol másutt."