Körszínház [antikvár]

Részlet:Ha visszagondolok az elmúlt negyedszázad magyar színházi életére, nem találok még egy oly töretlen, egyívű vállalkozást benne, mint a Körszínházé. Ez a huszonöt év, a körszínházi Antigonétól a legutóbb bemutatott Vissza Matuzsálemhez című Bernard Shaw szatíráig - közbül olyan színpadi játékká alakított világirodalmi remekművekkel, mint a Kalevala, a Ramajana, a Divina Commedia, a Csusingura, az Ezeregyéjszaka, a Gilgames és az Énekek éneke - kétségkívül színháztörténetünk egy fejezetének tekinthető.Figyelembe véve a vállalkozás újdonságát, s a színrevitel ezzel járó, nem egyszer kihívó körülményeit, érthető, hogy minden bemutató heves vitákat váltott ki a sajtóban és a szakmai kritika berkeiben. A közönségsiker azonban soha el nem marad; egyetlen olyan körszínházi bemutatóra sem emlékszem, mely bukás lett volna. Az is nyilvánvaló, hogy nem mindegyik produkció érte el azt a kivételesen magas színvonalat, mint például a nekem felejthetetlen Ramajana és Csúsingura. De miért is kérnénk számon a Körszínházon azt a tökélyt, amit a konvencionális színház éppoly kevésbé biztosíthat, mint az avantgard.