Lélekbúvár [antikvár]

Részlet a műből: "A legnagyobb élő magyar költő és történeti drámaíró. Született 1902-ben, Tolna megyében, nyomorgó urasági cselédek családjából. Iskoláit Budapesten végzi, hírlapoknál dolgozik, aktívan részt vesz az 1919-es magyar proletárforradalomban, majd esztendőket tölt Párizsban. Verseskötetei 1928-tól jelennek meg, összegyűjtött költeményeit 1947-ben adják ki. Lírája szárnyaló, gyakran nemes pátoszú. A költő hangja azé a lázadóé, aki ismeri a kizsákmányolt szegényparasztság minden keserűségét és legszebb reményeit. A városokban az értelmiség életét élő, és származásáról soha meg nem feledkező Illyés Gyula költészetének egyik központi problémája a hovatartozás az osztályhűség. A legváltozatosabb versformákon keresztül fejlődik a kiváló formaművésszé, - jut el soha nem népieskedő, de ízig-vérig magyar verselésig. A magyar költő-múlt nagy eredményeit fejleszti tovább. 1936-ban jelenik meg az 1950-ig kilenc kiadást megért "Puszták népe". A szociográfiai mű a Horthy korszakban hősiesség számbamenő nyíltsággal tárja fel a legelnyomottabb paraszti réteg valóságos helyzetét. Irodalomtörténeti értékű regényes életrajzot ír Petőfiről (Petőfi 1937.) Regényei: A hunok Párizsban (1937). A magyarok (1938) és filmregénye a Két férfi (1950)"