Madách-Ránki: Az ember tragédiája [antikvár]

Részlet a könyvből:"A drámai költemény születéseA XIX. század 20-as éveitől kezdve filozófiában és művészetben egyaránt mind erőteljesebben jelentkezett az ember sorsszerű kötöttségének vagy szabadságának problémája. Ez a kérdés foglalkoztatja azokat a költőket is, akik a Faust nyomán kialakult műfajban, a drámai költeményben "vigasztalódtak azért, hogy nem lehettek filozófusok". Eleinte inkább egy-egy nagy, mithikus emberalak áll az ilyen művek középpontjában (Shelley: Prometheus, Byron: Kain); időközben egyre inkább érvényesül Schelling és különösen Hegel felfogása, amely a történelmet, mint a világszellem kibontakozását, int művészi módon felépített egészt szemléli, így alakul ki az ún. emberiség-költemény, amelynek két legnagyobb szabású műve Victor Hugo századok legendája című eposzsorozata és Az ember tragédiája.A tragédia szellemi rokonságát keresve egy másik világdráma jut az eszünkbe, amely, akárcsak Victor Hugo eposzsorozata, az 50-es években fogamzott meg egy művész elképzelésében, de jóval később készült el: Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje. Az eszközök és a képvilág különbözősége mellett mindkét mű az isteni világtól elszakadó ember útjáról szól, amely egyre mélyebbre vezet; a világ pusztulásának vízióját mindkét műben a természet örökkévaló erői és a nő tisztább, a természethez és az isteni világhoz közelebb álló lénye váltja meg."