Markó táncszínháza [antikvár]

Nem tudom, honnan jött: egyszer csak azt mondtam, hogy mielőtt bármit is elkezdenénk, üljünk le a földre, alakítsunk kört. Leültünk a földre, és megcsináltuk a kört. Akkor kértem, fogjuk meg egymás kezét. Próbáljuk egymást megérezni. Fogtuk tehát egymás kezét; és akkor, abban a pillanatban valóban létrejött az áramkör. Különös feszültség sugárzott belőle. Éreztem az erőt, és nem tudom, mennyi idő telt el, mialatt ott ültünk. Valószínűleg csak percek, de abban a hosszú pillanatban tudtam, hogy a kocka el van vetve.