Bővebb ismertető
Részlet:
ELSŐ FELVONÁS
(Szelim basa palotája előtt)
BELMONTE: Itt újra látlak téged, Konstanza, égi nő!
Nagy Isten, esdve kérlek,
Légy hozzám jó, add vissza őt,
Add vissza őt.
Hogy meggyötört a bánat,
A szívem lázban ég, lázban élt!
Ám boldog lesz, ha láthat,
Csak érjem el a célt!
De hogyan jussak be a palotába?
Hogyan láthatnám?
Hogyan beszélhetnék vele?
OZMIN: (Miközben egy fáról fügét szed)
Ó, mi boldog az a férfi,
Aki hű kis nőre lelt!
Csókra álljon mindig szája,
Nyájas szemmel nézzen rája,
Az ily nőcske drága kincs, Trallalera!
BELMONTE: Talán az öregtől megtudhatok egyet-mást.
Mondd barátocskám,
Ez a Szelim basa nyaralója?
OZMIN: De hogy rútul meg ne csalja,
Zárja el jó gondosan!
Néki alkalmat ne adjon,
Furcsa szerzet ám az asszony,
Annyiféle módja van!
Trallalera!
BELMONTE: Hé, öreg! Nem hallod?
Ez a Szelim basa nyaralója?