Mozart: Szöktetés a szerályból [antikvár]

Részlet: ELSŐ FELVONÁS (Szelim basa palotája előtt) BELMONTE: Itt újra látlak téged, Konstanza, égi nő! Nagy Isten, esdve kérlek, Légy hozzám jó, add vissza őt, Add vissza őt. Hogy meggyötört a bánat, A szívem lázban ég, lázban élt! Ám boldog lesz, ha láthat, Csak érjem el a célt! De hogyan jussak be a palotába? Hogyan láthatnám? Hogyan beszélhetnék vele? OZMIN: (Miközben egy fáról fügét szed) Ó, mi boldog az a férfi, Aki hű kis nőre lelt! Csókra álljon mindig szája, Nyájas szemmel nézzen rája, Az ily nőcske drága kincs, Trallalera! BELMONTE: Talán az öregtől megtudhatok egyet-mást. Mondd barátocskám, Ez a Szelim basa nyaralója? OZMIN: De hogy rútul meg ne csalja, Zárja el jó gondosan! Néki alkalmat ne adjon, Furcsa szerzet ám az asszony, Annyiféle módja van! Trallalera! BELMONTE: Hé, öreg! Nem hallod? Ez a Szelim basa nyaralója?