Nemzeti Színház színházavató előadás 2002. március 15. [antikvár]

Részlet a könyvből: A mai napon két nagy álmom teljesülhet: megnyitja kapuit az új Nemzeti Színház és nyitó előadásként A? ember tragédiáját rendezhettem meg Madách Imrétől. Ez az emlékkönyv a Nemzeti Színházban színre vitt Tragédiákról ad ízelítőt. Engedjék meg, hogy mint az eddigiek közül időrendben a legfrissebb bemutató rendezője, a műhöz való személyes és művészi kapcsolatomról valljak Önöknek. Madách műve az egyetemes irodalomtörténet azon részéhez tartozik, amely az Ember és az Emberiség úgynevezett megkerülhetetlen és nagy kérdéseivel foglalkozik. A világirodalmi rangra és a szerzői névsorra méltán büszkék lehetünk: Dante, Milton, Goethe, hogy csak a legismertebbeket említsük. Költői megfogalmazásban Madách Imre témája az isteni fény és az emberi szellem visszfénye. Épp ezért egyszerre lehet tárgya különféle történeti, filozófiai és művészeti diszkurzióknak és nem utolsósorban ihlető forrásul szerepelt és szerepel más alkotások, és eltérő megvilágítások létrehozására. A* ember tragédiája ma is aktuális mű. Arról beszél, hogy az ember és a társadalom, így a történelem is érzékeny és bonyolult entitás, amelyet nem lehet számokkal és egyetlen igazsággal irányítani, de még leírni és jellemezni sem. Arról a felelősségről beszél, amely egyforma erővel követeli az embertől a létezés értelmezését, és az emberektől, tőlünk a személyes cél keresését. A civilizáció hajnalán e fény megvilágításában indultunk útnak, s erre az aktusra tekintettünk, ha kilátástalan labirintusba tévedtünk vándorlásunk során. A színpadra állítás formai kérdése is mélyebb rétegbe vezet, mint pusztán egy rendező stílusa, művészeti világa. A madáchi mű az elgondolás elgondolása, egy teremtés kísérlete.