Bővebb ismertető
I. rész
1.
Kar
Jaj nekem!
ezer átok terhe nyom! Küszködöm
egész népem beteg S szabadítani nincsen az észnek fegyvere. Meg se növelheti sarjait e dús-hirü föld, s az anyák ki nem állják a gyötrelmes
vajúdásokat és belehalnak. Egymás után
szállnak el ők, lobogóbban a lángnál, mint röpülő madarak raja, szállnak el az Alkony istenéhez. És amit meghagyott az éj azt a nappal öli meg.
Így veszik
ezerenként városunk, így hever
a földön szerteszét a ragályszagu hulla siratlan. Hitvesek, őszbe borult bus anyák nyögik oltár körül itt is, amott is a szörnyű borzalmakat,
könyörögve keserves imákkal, hogy az istenek iszonyatát messze elűzzék.
rí-: