Oidipusz király & Oidipusz Kolónoszban [antikvár]

I. rész 1. Kar Jaj nekem! ezer átok terhe nyom! Küszködöm egész népem beteg S szabadítani nincsen az észnek fegyvere. Meg se növelheti sarjait e dús-hirü föld, s az anyák ki nem állják a gyötrelmes vajúdásokat és belehalnak. Egymás után szállnak el ők, lobogóbban a lángnál, mint röpülő madarak raja, szállnak el az Alkony istenéhez. És amit meghagyott az éj azt a nappal öli meg. Így veszik ezerenként városunk, így hever a földön szerteszét a ragályszagu hulla siratlan. Hitvesek, őszbe borult bus anyák nyögik oltár körül itt is, amott is a szörnyű borzalmakat, könyörögve keserves imákkal, hogy az istenek iszonyatát messze elűzzék. rí-: