Operai kalauz [antikvár]

Adam Adolf, született Párizsban 1803. julius 24-én, előbb tudományos pályára lépett, majd a konzervatóriumba került, a hol Boildieu vette pártfogása alá. Igen termékeny zeneszerző volt. 1836-ban alapította meg a hirét a »Lonjumeaui postillon« első előadása. Attól fogva váltakozó sikerrel komponált, s midőn 1856. május 3-án Párizsban meghalt, 53 operát hagyott hátra. A nürnbergi baba. Vig opera 1 felvonásban. Szövegét irták Leuveati és Beauglan. Fordította : Havi Mihály. Első előadása Párizs 1852. Budapest 1856. máj. 16-án. SZEMÉLYEK Cornelius, bábker. (bassus) Henrik, unokaöcscse (bariton). Benjámin, fia (tenor) Bertha (sopran). Színhely: Cornelius bábkereskedése. Idő : XlX-ik század. Corneliusnak azon rögeszméje támadt, hogy egy életnagyságú babát készít, a mely majd, ha a kellő ideje megjön, életre fog kelni s azután fiának felesége lesz. Cornelius egyszer egy mulatságra megy s ezalatt Bertha, Henrik kedvese meglátogatja őt lakásán. Gornelius azonban oly sietve tér vissza, hogy Berthának nem maradván kellő ideje, nem talál jobb rejtekhelyet, mint azon életnagyságú baba kamráját, a hol Henrik, hogy észre ne vegyék, az általa eltört baba ruháit adja reá. Cornelius megjöttnek tartja az időt, hogy a babán élesztési kísérleteket foganatosítson, elővonszolja - és ime nagy örömére az életre kél. Bertha azonban oly pajkosan viseli magát a baba szerepében, hogy Cornelius boldog, midőn végre megmerevül; nagy zavarban van, mert nem tudja, hogy a babával, melyet az ördög munkájának tart, mit csináljon. Henrik, azon feltétel alatt, hogy megnyeri atyja beleegyezését Berthával való házasságához, jó tanácscsal szolgál. Roncsokra kell törni a babát s akkor a gonosz szellem mit sem árthat. Cornelius szót fogad s Henrik vigan ölelheti karjaiba Bertháját.