Puccini: Bohémélet [antikvár]

BEVEZETÉS Bohémnek az olyan embert mondjuk, aki máról holnapra él, a mának él, nem törődik a holnappal, s a mellett jókedvét nem veszíti el soha. A magyar az ilyen embert cigánynak nevezi. A francia bohéme-szónak teljesen egyenértékű kifejezője a cigány. A bohémeket, a párizsi diáknegyed padlásszobáiban nyomorgó, örökké jókedvű, elmés, leleményes fiatal művészeket és barátnőiket: a kis varróleányokat, masamódokat, hímzőnőket, modelleket, a midinetteket és grizetteket az a regény tette népszerűvé és rokonszenvessé, amelyből Puccini Bohémélet című dalművének szövegkönyve is készült. A regény szerzője megérdemli, hogy néhány szót vesztegessünk rá. Henri Murger, a „La vie de Bohéme" szerzője, Párizsban született 1822 tavaszán. Édesapja házmester volt és szabó. Azt szerette volna, ha fiából kézműves lesz. Mint oly sok hasonló esetben, most is a fiú édesanyja vetette magát közbe s keresztülvitte, hogy Henriből ne inas legyen, hanem diák, majd írnok egy ügyvédi irodában.